- Enfin – mondta Arnaud, miközben kissé hátratolta a szalmakalapját, és nagyot kortyolt a poharából.
Egész délelőtt az új Grenache ültetvényt kapálta, a délutáni teendő pedig tetejelés volt. A hőségben és a szikrázó napsütésben ez utóbbi is komoly kihívás, s az ebéd utáni rövid szieszta ellenére is megterheli még a mediterrán klímához szokott férfiembert is.
Az öreg platánfa árnyékára és erre a jól behűtött roséra vágyott egész nap. Ehhez fogható felfrissülést csak a hűvös és néha igen erős északi szél, a Misztrál adhat, esetleg egy nyári zápor, ami többszörösen jótékony hatású. Nemcsak a szőlőművelőt, de magát a szőlőt is hűsíti, s nem mellesleg az egész álló nap éktelen hangon ciripelő kabócákat is jobb belátásra bírja.
Leander és kakukkfű illatot vitt a fel-feltámadó Misztrál, miközben Olive, az öreg labrador a homokban elterülve türelmesen várt a vacsorájára.
-Isabelle! S’il te plaît! – szólt Arnaud ismét, és felesége felé nyújtotta az üres poharát.
